Mezszáma	2
Pozíciója	védő
Születési adatai	St. Etienne(Franciao.) 1977. március 18.
Csillagjegye	halak
Beceneve	-
Családi állapota	nőtlen (barátnő Laetitia), 1 lánya van(Chiara)
Iskolai végzettsége
Tulajdonságai	hűséges, kedves, nagyvonalú
Hobbijai	mozi, zene, utazás, tévézés, bevásárlás
Mottója
Korábbi klub	AS St. Etienne (1990–97), AS Monaco (1997–00)
Mióta van Bayernnél	2000. július 1
Szerződése szól	2006. június 30.
Magassága/Testsúlya/Cipőmérete	1,82 m / 81 kg / 43

Willy Sagnol azon kevés számú franciák közé tartozik, akiket a németek kedvelnek: igaz, nem sok ilyen kemény és lelkes, technikás szélsőhátvéd szaladgál Európában, főleg nem a Bundesligában...

Szülőhelyén, St. Etienne-ben kezdett el focizni, s az amatőr gyerekklubja, a Montfaucon után a helyi zöld-fehér kedvenc, Platini egykori klubja igazolta le a 18 éves védőt. Eltöltött egy évet az első, majd egyet a második osztályban a klubbal, s meglepően jól is játszotta be a jobbszélt. Remeklésére a Monaco is felfigyelt, s profiszerződést ajánlott a 20 éves hátvédnek. A hercegségbelieknél is folytatta remeklését, s bajnok lett a Barthez-Henry-Trezeguet-(Lamouchi, Giuly, Djetou, N'Doram, Prso, Spehar, Legwinski, Costinha, Christanval, Ikpeba, S. Diao, Thuram) fémjelezte AS-szel. A piros-fehéreknél egyike volt a tehetséges, de még nem befutott fiataloknak, akik azonban a válogatott közelébe sem jutottak. A Bayernnek mindenesetre ennyi is elég volt ahhoz, hogy 2000 nyarán 6.3 millió eurót áldozzon a 23 éves jobbhátvédért. A bajoroknál a másik francia klasszissal, Lizarazuval a hátvédsor két szélén BL-győzelemhez segítették klubjukat, de Sagnol akkor sem jött zavarba, ha a védelem másik oldalán vagy éppen a középpályán kellett szerepelnie.

Hitzfeld is elégedett volt vele, mert nemcsak jól védekezett, de sok gólpasszt is adott a csatároknak, beadásai is roppant pontosak és erősek. Természetesen a válogatottban is bemutatkozhatott, s ott volt a 2002-es ázsiai világbajnokságon is. Stabil kerettagként pályára lépett a Konfederációs Kupán és a 2004-es EB selejtezőin veretlenül menetelő francia együttesben. A bajoroknál sem tétlenkedett: bajnok és kupagyőztes lett remek játékkal szolgálva kenyéradóit, s alapemberségét 2003 májusában egy újabb hároméves szerződéssel honorált a vezetőség. Részt vett első kontinenstornáján is 2004 nyarán Portugáliában, ám sem ő, sem a gall válogatott nem járt sikerrel. Ekkoriban Lizarazuval együtt ő is szeretett volna távozni Münchenből, nyíltan tárgyalt az Arsenallal, akik Lauren utódjaként számoltak vele, ám végül mindenki maradt a helyén.

Münchenben továbbra is a kispadon tartotta Tobias Raut, ám a nemzeti tizenegynél az új szövetségi kapitány, Raymond Domenech nem számít rá a Gallas-Squillaci-Silvestre-Givet (Evra)-féle új védősorban, ami miatt többször is felszólalt a jobbhátvéd a médiában, mondván, rutinja, tapasztalata sokat érne a VB-selejtezőkön. Igaz, az újdonsült edző a védő rengeteg kihagyását hozta fel ellenérvként: Sagnol 2004 februárjában térdsérülést szenvedett, márciusban eltörte alkarját majd pár nappal később bokaszalag-húzódást szenvedett; júniusban az Európa-bajnokságról is hazaküldték újabb alkartörése miatt, decemberben pedig bokaszalagja kényszerítette kéthónapos kényszerpihenőre... Játéka sem hagy mély nyomot a vezetőségben és a bőrgatyások szurkolóhadaiban, gyakran nyilatkozik negatívan müncheni életéről, ráadásul az Arsenal már többször is igen élénken érdeklődött iránta, azaz nem valószínű, hogy kitöltené 2006-ig szóló szerződését.