Lucimar da Silva Ferreira

Mezszáma	3
Pozíciója	védő
Születési adatai	Brasilia (Brazília)1978.05.08.
Csillagjegye	bika
Beceneve	Lucio
Családi állapota	házas(Dione), 2 gyerek(Victoria, Joao Victor)
Iskolai végzettsége	gimnázium
Tulajdonságai	szorgalmas, kitartó, barátságos
Hobbijai	mozi, tenisz, sétálni a családdal
Mottója	Sokat dolgozni és Istenre bízni.
Korábbi klub	Bayer 04 Leverkusen (2001-2004) Internacional Porto Alegre (1998 - 2000) Clube Regatas Guara (1995-1997) Planaltina EC
Mióta van Bayernnél	2004. július 1.
Szerződése szól	2007. júni 30
Magassága/Testsúlya/Cipőmérete	1,88 / 84 Kg / 10

Lucio a Bundesliga legjobb középhátvédjévé nőtte ki magát az elmúlt években, nem véletlenül üldözték őt éveken át Európa topklubjai: magas testfelépítéséhez képest igen gyors, labdabiztos, kőkeményen fog embert, ráadásul az ellen kapuja előtt sem jön zavarba.

A brasíliai születésű Lucimar da Silva Ferreira a Planaltina együttesében tanulta meg az alapokat, majd 1995-ben, tizenhét évesen kötötte meg élete első profiszerződését egy felnőttklubbal, a Clube Regatas Guaranival. Három évet töltött el itt, mielőtt leigazolta volna a Porto Alegre-i Internacional együttese. 1999-től alapember (előtte a középpályán futballozott a helyi legenda, Dunga), s remek játékára felfigyeltek a nemzeti tizenegy válogatói, így bekerült a 2000-res olimpiai csapatba is. Odahaza párját ritkította - szó szerint, ugyanis egy edzésen komolyan összeverekedett egy játékostársával -, de abban a bajnoki szezonban már ő lett a legjobb otthol játszó hátvéd! Az új szövetségi kapitány, Émerson Leao első mérkőzésén, Kolumbia ellen a kezdőcsapatba állította Luciót, aki gyakorlatilag azóta kihagyhatatlan a selacaóból. Természetesen stabil válogatottként hamarosan Európába költözhetett: 2000 decemberében érte és az argentin Diego Placentéért a Bayer Leverkusen 17,5 millió márkát fizetett, azaz az egyesület történetének legdrágább játékosa lett.

Harmadik német bajnokiján duplázott az 1. FC Köln ellen, s kiváló védőmunkája mellett öt gólig jutott első szezonjában! Bár a germánok vezetői igyekeztek távol tartani őt a válogatott mérkőzésektől (nem engedték el a kolumbiai Copára annak veszélyessége miatt, majd visszarendelték pl. a Panama elleni barátságos mérkőzésről, mondván, fölösleges ott lennie), alapember volt Felipe Scolari csapatában. Igazából 2002-ben figyelt fel rá a futball világa: a Leverkusen ezüstérmet szerzett a bajnokságban, bejutott a BL és a Német Kupa döntőjébe is, Lucio pedig hét góllal segítette a gyógyszertáriakat a menetelésben: a Pool elleni továbbjutást ért, a Real Madrid ellen pedig ő egalizált a skóciai fináléban. A nyári világbajnokságon pedig a legnagyobbak közé emelkedett, amikor vezéralakja volt a magabiztosan aranyig masírozó brazil válogatottnak is, mindössze az angolok elleni mérkőzésen akadtak gyengébb pillanatai. Ekkor már természetesen Európa nagycsapatai is sorban álltak érte a Real Madridtól a Barcán át a Juventusig, de maradt még két, sok csalódást és sérülést hozó szezonon át Leverkusenben. 2004 nyarán, a búcsúbronzérem után 12 millió euróért a Bayern München igazolta le s kötöttek vele hároméves szerződést.

Eleinte nehezen illeszkedett be a müncheni gárda védelmébe (különösen egykori klubja ellen futballozott tragikusan, négy gólt is kaptak...), pedig nagy szükség volt rá Koffour sérülése miatt, s ő lett Robert Kovac társa középen. Ősztől egyre inkább magára talált, megszerezte első gólját is a Dortmund ellen (természetesen fejesből), s átlagai alapján helye lesz az Év csapatában (harmadszor), s valószínűleg végre bajnoki aranyat ünnepelhet egy szezon végén.