Mezszáma	7
Pozíciója	középpályás
Születési adatai	Karlsruhe 1970 Oktober 16.
Csillagjegye	mérleg
Beceneve	-
Családi állapota	elvált(Jessica), 1 fia (Lucas-Julian)
Iskolai végzettsége	érettségi
Tulajdonságai	toleráns, humoros, ügyetlen
Hobbijai	zene, olvasás
Mottója
Korábbi klub	SV Nordwest Karlsruhe (1976 – 82), Karlsruher SC (1982 – 92)
Mióta van Bayernnél	1992. július
Szerződése szól	2005. júni 30
Magassága/Testsúlya/Cipőmérete	1,77 m / 70 kg / 7

Mehmet Scholl a 90-es évek legtechnikásabb német játékosa volt, de sajnos soha nem tudta befutni azt a pályát, amit elindulásakor jósoltak számára. Sokat volt sérült, s gyakran félig sántikálva is játszania kellett - nem is véletlenül: sok-sok éven át, Ballack felbukkanásáig ő volt a Bayern és a Nationalelf fazonszabásza, az egyetlen, akitől váratlan megoldásokat is láthattak a nézők.

Scholli roppant balszerencsés futballista: 1994-ben, élete legjobb formájában lemaradt (Ziegével együtt) az amerikai világbajnokságról, 1998-ban újfent sérült volt, s a változatosság kedvéért 2002-ben ismét a műtőasztalon volt jelenése... Még szerencse, hogy az utolsó igazán jól játszó német csapatban, az 1996-os Európa-bajnok germán gárdában ott lehetett, s a 2000-es kontinenstornán is magasan a Nationalelf legjobbja volt. 31 évesen vissza is vonult a válogatottól, pedig Völler nagyon kapacitálta őt az ázsiai szereplésre.

A török vendégmunkás apától származó Scholl szülőhelyén, Karlsruhéban kezdett el futballozni, s olyan társak között mutatkozott be Willy Schaefer mester gárdájában, mint Olli Kahn, Sternkopf, Kreuzer vagy Fink - akik később mind a Bayernbe kerültek. Vajon a csapat lelke, az ördöngös orosz Kirjakov miért nem követte őket? 18 évesen már kezdőnek számított, s három év alatt 11 gólt és számtalan gólpasszt jegyzett, mielőtt a München lecsapott volna rá 1991-ben. Itt is a kezdőben számoltak vele, s hét majd tizenegy góllal tette le névjegyét, aminek következtében bemutatkozhatott Vogts válogatottjában is Sammerék oldalán. A Bayern jelenlegi legrégebbi kerettagja akkoriban olyan játékosok mellett játszott, mint Effenberg, Matthaeus, a lobogó hajú svájci Sutter, Strunz, Ziege, Sforza, Kosztadinov, Jorginho, Mazinho, McInally, Papin, Klinsi, Reuter, Kohler, Brehme... Az 1992-es EB-keretbe még nem fért be, így lemaradt az ezüstről, pedig sokan kritizálták anno Berti Vogtsot, hogy miért nem kap Scholli lehetőséget, de hát nem volt könnyű bekerülnie az Illgner - Binz, Kohler, Buchwald, Effenberg, Hässler, Sammer, Möller, Brehme, Klinsmann, Riedle, Reuter, Schulz, Frontzeck alkotta bővebb csapatba, főleg, hogy az Effenberg, Hässler, Sammer, Möller-kvartettbe kellett volna beférkőznie - de a második számú cserénél, a dortmundi Michael Frontzecknél szvsz azért jobb volt!

Az évek alatt sokszoros bajnok és kupagyőztes lett, s nemzetközi szinten is letette névjegyét: már az 1996-os, Beckenbauer edzette UEFA-kupa-győztes gárdát is ő irányította, ott volt az 1999-es vesztes, majd a 2001-es győztes BL-döntőben (a sorozatban hat góllal járult a sikerhez), majd a Világkupát is a magasba emelhette. Csak azokkal a fránya sorozatokkal ne lett volna balszerencséje... Az angliai EB-n is kihagyta a csoportmeccseket sérülése miatt, de aztán végig kezdő volt, a döntőben is játszott - fáradtan, de a 69. percben az aranyfiú Bierhoff az ő helyére állt be. 98-ban szinte a teljes szezont kihagyta, s sokan már ekkor visszavonulásáról beszéltek, de Mehmet nem adta fel, visszatért, s újra formába lendült. A szabadrúgásairól híres irányítót 2002 őszén is leírták, de szokása szerint összekapta magát, s tovább erősítette előkelő helyét a drukkerek szívében az örök riválisnak, az 1860 Münchennek rúgott mesterhármasával. Sokan követelték, hogy térjen vissza a Nationalelfbe, legnagyobb pártfogója maga Franz császár volt, de végül is Scholli lemondott a visszatérésről.

"Hosszan elbeszélgettem vele, de azt mondta, nem akar már játszani a nemzeti együttesben. Ezek után természetesen nem számítok rá a jövőben." - nyilatkozta szövetségi kapitánya és egykori válogatottbeli játékostársa, Rudi Völler. 2004-ben pályafutása legrosszabb évét futotta: mindössze öt bajnokin láthattuk őt, novemberben porckorongproblémák miatt megoperálták, s az orvosok akkori véleménye szerint az is kétséges volt, hogy tudja-e folytatni karrierjét. Sokat jelentett neki, hogy a vezetők bíztak benne, s (Linkéével együtt egy napon) meghosszabbították szerződését 2005-ig. Talán utolsó bajor szezonját elképesztő akarattal és alázattal futballozta végig, ha nem is volt mindig kezdő, de ha beállt, megpezsdült körülötte az élet a gyepen; s kiváló szabadrúgásai, kifliszerű beadásai sokszor hoztak meleg pillanatokat a Bundesliga- és BL-ellenfeleknek. A hazai bajnokságban pl. 13 mérkőzésén nyolcszor csak csereként léphetett pályára, de ezek a félórák is elegendőek voltak számára két gólra és hat gólpasszra; a BL-ben is kiosztott egy hatalmas gólpasszt az Arsenal ellen - átlaga pedig a kiválónak mondható 2.6 (Németországban az egyes a legjobb, a hatos a legrosszabb osztályzat).

2005 márciusában egyenesen azt nyilatkozta remek formáját látva, hogy ha Jürgen Klinsmann szeretné, ő nagyon szívesen visszatérne a nemzeti tizenegybe!
Elképesztő módon 1998 óta nem tudott sérülései miatt végigjátszani egy teljes szezont - 1970-es születésű, azaz nem sokáig láthatjuk már az első török származású (őt követte Mustafa Dogan) német válogatott játékost a gyepen...